A Volkswagen Bogár története még a második világháború előtt kezdődött, amikor Ferdinand Porsche megálmodta az autót, amit mindenki megengedhet magának. Az ötlet elnyerte az akkor éppen hatalomra kerülő ifjú politikus, Adolf Hitler tetszését, és 1934 nyarán már el is készült az NSU első négyhengeres, a későbbi Bogárra meglehetősen hasonló modellje.1935-re az első, állami támogatással készült prototípusok már az utakon futottak, ezek még alumíniumból készültek, favázzal. 1938-ban a majdani népautógyár alapkövét is lerakták - a tömeges gyártást megakadályozta a második világháború. A gyártósorokról inkább tankok gördültek le, és minden olyan jármű, amit a háborúban használni tudtak. A háború vége után minden kezdődhetett elölről. 1946-ban már havi 1000 kocsi gördült le a szerelőszalagokról. Egy éven belül pedig már szélesítették is a modellpalettát: nyitható tetejű és kétüléses verzió is megjelent. Igazi kultuszautóvá azonban akkor vált a Bogár, amikor a tengerentúlra is eljutott: Amerikában rengetegen vették meg második autónak a hetvenes években. A folyamatosan továbbfejlesztett konstrukció még a hetvenes évek elején is modernnek számított, és 1972. február 17-én megelőzte a Ford legendás T-modelljét az eladott járművek tekintetében.Wolfsburgban 1978 januárjában gyártották le az utolsó példányt - amelyben természetesen már nem a régi 1100 köbcentis és 25 lóerős, hanem egy 1600-as, kétszer olyan erős motor ketyegett. A kocsi azonban nem veszett el, csak másik földrészre költözött: a mexikói Pueblában és Brazíliában még 25 évig gyártották - itt készült például 1981-ben a húszmilliomodik Bogár.